Tag Archives: szülők

Családi életciklusokról – avagy, Én-Te-Mi?

Együtt, vagy külön?

A fenti kérdés manapság sajnos gyakran felvetődik a párkapcsolatokban…Akár házasságról, akár együttélésről van szó, mindenképpen komoly előzményei vannak, ha ez a kérdés felmerül.

Amikor két szerelmes úgy dönt, hogy „holtomiglan-holtodiglan képzelik el az életüket, még egy szimbiotikus, rózsaszín, idealizált jövőkép világában élik meg kapcsolatukat. Sok esetben érzik úgy, hogy ez az állapot sosem ér véget, és tudat alatt irányítja őket a vágy, – ellentétes nemű szüleiktől elszenvedett, vagy meg nem kapott  – érzések beteljesedésére. Mindannyian így vagyunk ezzel, álmodunk, remélünk, és mindezek illúziójával felruházzuk a szeretett társunkat, és hisszük, ő valóra tudja váltani álmainkat.

A családterápia rendszerszemléletében gondolkodva bátran kijelenthetjük, hogy az egyéni-és párkapcsolati, valamint a családi életciklusok alakulása azonban sokszor felülírja, átrendezi, valóságossá teszi, racionalizálja ezeket a vágyakat.

Amikor elérkezik az együtt járás után a párrá válás szakasza, megtörténik az összeköltözés, és elindul a közös élet kialakítása: -az „én”-ből, a „te”-ből egy közös „mi”-t kell kialakítani. Számtalan olyan dolog kerül a képbe, mely az addig egyensúlyban lévő, szimbiotikus párkapcsolatban nehézségeket jelent. Egy új életet kialakítani, elköteleződni, leválni a szülőkről, elfogadni, bekerülni egy másik családba, ahol fel kell építeni az imagen-ket nem egyszerű.

Bizony, olykor furcsálljuk egymás családi szokásait, gondolkodását, szembesülünk a mi családunk által megszokott rítusok, szokásrendszerek eltéréseivel, furcsaságaival, megoldási mintáikkal, és rengeteg párkapcsolati konfliktust okozhat ennek felismerése. Megkezdődik ilyenkor a harc: kinek a családi szokásai legyenek elfogadva? Ha ebben nem sikerül kompromisszumokat kötni, máris borul az addig jól működő kapcsolat, megjelenik a feszültség, és amennyiben a feleknek nincs felnőtt megoldási mintája, ha nem képes őszinte és elfogadó, konstruktív kompromisszumra, akkor már meg is van az első komoly probléma. Ez egy úgynevezett normatív (bejósolható) krízis. , – Nagyon fontos, hogy a párkapcsolat egyensúlya egymás megértésével, új, közös szabályok kialakításával és elfogadásával helyreálljon. Leggyakrabban azonban elfojtással , és nem őszinte reakcióval  – a felek elnyomják magukban ezt az érzést, hiszen a szimbiózis korszakában minden olyan megoldhatónak és lényegtelennek tűnik, reménykednek, hogy ha nem beszélnek róla, akkor „nem sértik meg” a  másikat, nem tudják, hogyan konfrontálódjanak, erre még nincs közösen begyakorolt, jól működő mintájuk. Ami meg esetleg van, – a saját, eredeti családból hozott,  azt nem merik bevetni, hiszen lehet, éppen azt a mintát nem akarják a saját párkapcsolatukban követni, mert számos negatív hatását átélték gyermekként szüleik vitájának. A problémák szőnyeg alá söprése, gyakran tudattalan elfojtása a későbbiekben – egy más életszakaszban- pedig robbanásszerűen előtörhet.

A párrá válás szakaszában a bizalom, az őszinteség egymás jóindulatú megértése, elfogadása, a lojalitás egymás családja iránt erőteljesen megalapozza a kapcsolatot, erre lehet igazán szilárd jövőt építeni.

Amikor megérkezik az első gyermek, – párkapcsolati szempontból is nagy jelentősége van, hogy tervezett, vagy váratlan az esemény – újabb életszakaszba érkeznek a fiatalok: szülőkké válnak. Már nemcsak egymás felé, de a csecsemő felé is el kell köteleződniük. Újabb problémák adódnak, a két eredeti családból érkező, gyermekneveléssel kapcsolatos hiedelemrendszerek, rítusok, szokások összecsiszolása, az anya-gyermek szimbiotikus kapcsolatából kiszoruló apa belső konfliktusa, a szorongás, intimitásban történő esetleges változások, elég jó szülők leszünk-e, anya-apa lettem, nagyszülők lettek a szüleim, stb. nagy terhet jelent az új családnak. Az apa roskadozik a felelősség terhe alatt, most már neki kell eltartania a családot, az anya pedig a szimbiotikus anya-gyermek kapcsolatból visszarendeződve az otthoni, esetlegesen véget nem érő „robotban” eszmél, mintha számára a gyermekneveléssel járó anyaszerepen kívül már más nem is létezne. Nehéz ebben a szakaszban párként jól funkcionálni, de nem lehetetlen. A párkapcsolat mellett szülői szövetséget is kell építeni, megegyezni a nevelési nézetekben, következetesnek maradni ebben, és bízni a másik elfogadó szeretetteljességében. Megannyi új kihívás és konfliktusforrás. Leginkább ebben az életszakaszban a fiatalok intimitása van veszélyben, a kapcsolatból kiszorult férfi, az anyaságba belefeledkező nő gyakran ekkor ér el egyfajta első eltávolodást egymástól. Érzelmileg mindkettejük számára nagyon megterhelő az érzés, nehéz a szerepeket különválasztva, a feladatok végeláthatatlan sorában újra egymásra találni. Az ekkor megoldatlan, ki nem mondott és feldolgozatlan problémák tovább kulminálódnak és nehezítik a kapcsolatot, különböző játszmák alakulnak ki, melyek újabb sérelmeket okozhatnak. Ez már nemcsak a párra, de már a gyermekre is hatással vannak.

Újabb kisgyermek újabb nehézségeket hoz a kapcsolatba, ezért téves gondolat abban remélni a párkapcsolat megmenekülését, hogy esetleg még egy gyermek érkezésétől reméljük a problémák megoldását!

A gyermek első közösségébe kerülése, és az anya visszatérése a munkába újabb feszültséggel terhes időszak – itt kell szembenézni először a külvilág visszajelzéseivel: milyen anya vagyok, milyen a gyermekem, elfogadják, elfogadnak-e”.,Újabb szervezési feladat a családi élet és a munka összeszervezése, és mint nő is, újabb megmérettetést él át a nő visszakerülve az otthoni életből egy nagyobb közösségbe.

Párkapcsolati szempontból ebben az életszakaszban mindketten nagyobb felszabadultságot élnek meg, ezt a családterápiás rendszerben „gyakorló-fázisnak” nevezünk, mikor mindketten az önmegvalósítás szakaszába érnek, és saját céljaik megvalósítását, sikereiket keresik. Fontos ilyenkor örülni egymás elért eredményeinek, biztatni és hinni a másikban, ha éppen arra van szüksége, és reális közös célokat, vágyakat dédelgetni, és annak megvalósulására is figyelemmel lenni!

A gyermekek kisiskolás – és kamaszkora újabb jelentős változásokat hoz, a gyermek leválása, önállósodása újabb nevelési kérdéseket vet fel, amit eddig „elszúrtunk”, sajnos nagy erővel visszaköszön, és nehéz újabb szabályokat bevezetni. Megindul a húzd meg-ereszd meg, a rivalizálás az azonos nemű gyermek-szülő között, a gyermek kortárs kapcsolatainak normái jelentősen bekúsznak a családba, ahol ez esetleg nem arat osztatlan sikert. Fontos, hogy ebben a szakaszban jól működjön a szülői szövetség, és szeretettel, elfogadással új szabályok tudjanak kialakulni, melyek újra megteremtik a család egyensúlyát- a régebben még jól működő megoldási stratégiákat, és szabályokat a kamasz individualizációs törekvésének megfelelően újra kell gondolni, és az új szabályokkal együttműködve, lojálisan teret adni a változásnak. Ez nagyon nehéz időszak, sok esetben a szülők egymást okolják a „rettenetes viselkedésű” kamasz miatt, és ez elmélyíti a szülők esetleges kapcsolati válságát, bűntudatot okoz és bűnbakot képez, és a kamasz viselkedése még inkább kívánni valót hagy maga után, esetleg megjelenhetnek pszichoszomatikus tünetek és deviáns magatartás is ( felerősödik vagy kiújul az ekcéma –  a kamasz jelzi határképzési nehézségeit ezzel a testi tünettel, depresszió,  anorexia, és más pszichotikus tünetek, nagyon sok kamasz ebben az életszakaszban kriminalizálódik)

A következő nehéz szakasz a családi életciklus fejlődésében az un. üres fészek, amikor a felnőtt gyermekek elköltöznek otthonról, és kiüresedik a fészek. Számtalan addig elfojtott probléma kerül napvilágra a párkapcsolatban, sokan ekkor döbbennek rá, hogy a sok elfojtott, nem megbeszélt és megoldott nehézség mennyire eltávolította az egykor szerelmes párokat egymástól. Kétségbeejtő a megélt társas magány, az idő múlásának kegyetlen felismerése, mikor nagyszülőkké válnak, és az ezzel kapcsolatban megjelenő félelmek gyakran testi tüneteket, és pszichés betegségeket okozhatnak. Nehéz már ilyenkor egymásra találni, és újraépíteni a párkapcsolatot. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy gyakran a felnőtt életkorú gyermek éppen a szülei terhelt párkapcsolata miatt nem képes a leválásra, – úgy érzi, nem hagyhatja magára a szüleit, mert fél, hogy akkor esetleg elválnak. ..Fantáziájában megéli, addig, amíg „gyermekként” funkcionál a családban, addig a szülei őmiatta együtt maradnak. Ez persze újabb nehézségeket okoz mindannyiuk életében. Ebben az életszakaszban élnek át nagy veszteségeket – szüleik, közeli barátok, ismerőseik halálát, – ennek feldolgozása szintén fájdalmas és nehéz.

Az újabb szakasz az inaktív szakasz, amikor a pár nyugdíjas éveiben jár. Kikerülnek a munka által meglévő közösségekből, kevesebb lehetőség van a külső kapcsolatokra, a nyugdíj anyagilag is megélhetési nehézségekbe sodorhatja a párt, sokan nagyon elmagányosodnak ebben az életszakaszban. Ez felerősítheti a párkapcsolati gondokat is.

A számadás időszaka ez, amikor visszatekintve életükre akár egyénileg, akár közösen megnézik a saját filmjüket. A kérdés: mit csináltam jól, mit rosszul, mit tennék másképp, mit szalasztottam el?stb. A kevésbé jó kapcsolatban élők magányban, depresszióval, betegséggel küszködve élik társas magányukat, miközben már szembe kell nézniük az elmúlás gondolatával is.

Az életszakaszok fenti áttekintése az életciklusok lehetséges nehézségeinek összefoglalása.

Ezeknek kialakulása számos tekintetben függ az egyén leválása az eredeti családjáról, a közös élet kialakításának összehangolt, és lojális törekvésétől, a család dinamikájától, a családon belüli interakcióktól, az interakciós mintáktól, és egymás iránt érzett szeretettől, empatikusságtól, elfogadástól, a megbocsájtás és újrakezdés képességétől.

A családterápiás konzultációk bármely életszakaszban lehetőséget adnak a változás közös beindításában, és a család működési egyensúlyának (homeosztázisának) a helyreállításában.

Normatív (bejósolható) krízisek és paranormatív (nem várt krízisek – betegség, munkanélküliség, haláleset, stb.) minden életciklusban szereplő krízisek, amelyek bizony nehézségeket okoznak a család dinamikájában. Ilyenkor lehet hasznos külső – pl. családkonzulens – szakemberek együttgondolkodásával feltárni és túljutni az esetleges nehézségeken, megelőzve ezzel a problémák magunk előtt görgetését, és elkerülni a tünetek, betegségek megjelenését, és az esetleges válást.

Fóris Marietta

óvodapedagógus/családkonzulens

06-30-332-8042

Csip-Csup Csodák Magánóvoda

1141 Budapest Vezér út 84.

Advertisements